Interjú: „Az alkalmazások számtalan lehetőséget kínálnak”

Legtöbbször a WhatsApp, Instagram, és Snapchat alkalmazásokat használom, elsősorban a gyermekeimmel való kapcsolattartásra. Emellett a jegyzetfüzet funkció is nagy segítség a munkám során. Sokat hallgatok zenét, és az időjárás előrejelzést is figyelemmel kísérem, hogy pontosan tudjam, mikor használhatom a Runstatic futó applikációt. Múlt év decemberében egy kihívás elé állítottam magam, aminek az volt a lényege, hogy nem telepítem a munkahelyi postafiókomat a telefonomra.

Természetesen, hiszen látja, hogy még élek (nevet). Ez a kihívás nagyszerű ötletnek bizonyult. Lassított a tempón, ám ugyanakkor kissé megnehezítette a mindennapokat. Ha el akartam olvasni az e-maileket, elő kellett vennem a laptopot vagy a tabletet.

A kérdés megválaszolása előtt meg kell jegyeznem, hogy a szoftver díj nyertesének kiválasztása során a fiatalok könyvtárakban végzik a tesztelést. Ennek oka, hogy nem minden család engedheti meg magának a drága eszközök megvásárlását. A digitális média, mint például az alkalmazások, játékok, konzolok, és egyéb elektronikus kütyük nem mindenki számára elérhetőek. A könyvtárakkal való együttműködésnek köszönhetően azonban bárki csatlakozhat a tesztelő csapathoz. Számomra ez a demokrácia kézzelfogható megnyilvánulását jelenti: hozzánk bárki, bármikor bejöhet, és tesztelheti a legújabb eszközöket. Mi leginkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi a véleménye a fiataloknak a számukra fejlesztett eszközökről és alkalmazásokról. Egyáltalán nem biztos, hogy a felnőttek által megfelelőnek tartott termék kedvező fogadtatásra talál a fiatalok körében is.

Pontosan így van. Azt szeretném, ha fiatalok gondolkodnának. Mondok egy példát. Nagy különbség van a kötelező olvasmány, és a saját magunk szórakoztatására kiválasztott könyv olvasása között. Ez ugyanígy működik a játékok esetében is. Ha valaki szórakozásból játszik, teljesen máshogy áll hozzá, mintha a játék tesztelésében venne részt. Ilyen formán a fiatalok összehasonlítják, értékelik és megbeszélik a tapasztalataikat a többiekkel. Benyomásokat gyűjtenek, és megtanulják, hogyan fejezzék ki a gondolataikat, akár írásos formában is. A folyamat során nagyon sok készséget kell egyidejűleg használniuk. Mindeközben pedig gyakorolják a demokrácia művészetét. Ezalatt azt értem, hogy mivel párhuzamosan több könyvtárban is folyik a tesztelés és zsűrizés, nem feltétlenül az adott csoportban választott nyertes fogja megnyerni a díjat

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy milyen kortól ajánlott az üzenetküldő és a közösségi média alkalmazások használata. Ez az információ fontos támpontot jelenthet a szülők számára. De vajon a helyes kérdést teszik fel? Véleményem szerint nem azt kellene megkérdezni, hogy mi az ajánlott, hanem hogy mi a reális életkor. Instagram, Snapchat, Facebook – az alkalmazások manapság digitális játszótérként működnek. Vannak szülők, akik folyamatosan azt szajkózzák, hogy: “A WhatsApp csak az adatokra vadászik”, vagy „A Threema sokkal jobb.” Képzeljünk el egy játszóteret csupa biztonságos játékkal, amiről, ha valaki leesik, nem ütheti meg magát. Igen ám, de ezt a játszóteret rajtunk kívül senki sem használja, minden gyerek a másik játszótéren játszik...

Így van. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy közelebb áll a valósághoz, ha felkészítjük a gyermekeinket az esetleges veszélyekre és problémákra, illetve, hogy kellő tudatossággal félelem nélkül lehet szembenézni az esetleges vészhelyzetekkel. Ezt nevezzük média kompetenciának.

Ez teljesen irreális.

Nagyon nehéz egy adott életkort meghatározni. Minden gyerek más és más, két hatéves vagy két nyolcéves gyerek között is óriási különbségek lehetnek. Az egyikük lehet, hogy álmodozó típus, míg a másik a technológia megszállottja. A gyerekek többnyire a szüleik által használt alkalmazásokkal találkoznak először. A második találkozás ideje, amikor megkapják a saját okos telefonjukat. Ha egy gyereknek okostelefont adunk, ahhoz internet kapcsolatot is biztosítani kell. Ezzel a gyermek immár korlátlan internet eléréssel rendelkezik és ennek tudatában fel kell készítenünk őt az ebben rejlő lehetőségekre, de a veszélyekre is- ez mindenkinek saját, személyes felelőssége. Nem könnyű szülőként a gyermek minden internetes tevékenységét szoros figyelemmel kísérni.

Az alkalmazáson belüli vásárlás nagyon fontos téma. Egy játékon belül, egy új szint megvásárlása önmagában még nem feltétlenül rossz. De ha egy játék egyáltalán nem megy tovább anélkül, hogy ne vennénk meg bizonyos dolgokat, az már számomra nem elfogadható kötelezettséget jelent. Az ingyenes játékok esetében elővigyázatosnak kell lennünk, ugyanis azok nem biztos, hogy ingyenesek is maradnak. Ha a gyerekek pénzt költhetnek egy appon belül, akkor be kell állítani egy felső értékhatárt, hogy kontrollálni tudjuk a kiadásokat. Én általánosságban fontosnak tartom, hogy a játékok ne helyezzenek nyomást a gyerekekre, ne szabjanak feltételeket a tartalom és a játékidőre vonatkozóan, és legfőképpen ne pakolják tele csengőhangokkal és állandóan felbukkanó üzenetekkel.

Így van. Az alkalmazások és a digitális média nagyon sok lehetőséget rejt magában. Az alkalmazások, az okostelefonok és a tabletek kiváló eszközök a tartalmak létrehozására; segítségükkel bárki írhat szöveget, készíthet és szerkeszthet fényképeket, és az eredmény azonnal közzétehető az interneten. Ma már a könyvírás sem jelenthet problémát, a Book Creator vagy a Comic Life nagyon jó alkalmazások. Miközben a fiatalok ezen kreatív eszközökkel dolgoznak, ragadjuk meg a lehetőséget, és beszélgessünk velük arról, hogy mi a helyes módja a fotók közzétételének, hiszen ez a probléma aktuálissá válik, amint a saját elektronikus könyveiket vagy fotóalbumjukat összeállítják. Mit szabad, és mit nem? Mit jelent a személyiségi jogok védelme?
Valójában a kreativitásra épülő alkalmazások nagyszerű alternatívát jelentenek a játékokkal szemben. Sok gyerek csak azért használja a játékokat, mert nem is tud a kreatív appok létezéséről.

Az interjút Insa Gronewold és Katja Liebigt készítette.