A hangos kisebbség

Amikor az emberek véleményt alkotnak, szívesen csatlakoznak a többséghez. Ez egy régóta ismert jelenség.
Újdonság azonban, hogy a közösségi oldalak pontosan ebből a jelenségből profitálnak, ezáltal jelentősen befolyásolják az emberek véleményét. Így az is megtörténhet, hogy egyes személyek jó kapcsolatokkal és gyakori posztolással, esetleg botok használatával egész mozgalmakat tudnak elindítani a közösségi médiában. Így még fontosabb, hogy folyamatosan megkérdőjelezzük az internetes tartalmak hitelességét.
Egy példa a véleményalkotásra: A többség illúziója
A tanulmányok rámutatnak arra, hogy amit az emberek a közösségi oldalakon többségként észlelnek, az gyakran nem más, mint puszta illúzió. Kristina Lerman, a University of Southern California egyetem kutatója érdekes eredményekkel állt elő ezzel kapcsolatban: az olyan közösségi oldalak, mint a Facebook vagy a Twitter, teljesen új módon befolyásolják az emberek véleményét. Ezt az alábbi példán szemléltetjük:
Bild
A felső ábrán lévő 14 ikon 14 személyt jelenít meg, akik aktívak valamilyen közösségi platformon. A három narancsszínű személy olyan véleményt képvisel, amely eltér a szürke színű személyek véleményétől. Tehát ez egy kisebbségi vélemény (14-ből 3). Viszont a narancsszínű csomók – a szürkékkel összehasonlítva – igen aktívak: látható, hogy ezek sok más csomóhoz kapcsolódnak.

Ezek az emberek minél gyakrabban posztolják a véleményüket egy témával kapcsolatban, annál gyakrabban konfrontálódnak ismerőseikkel. Ha ekkor, – mint az ábrán is látható, – a szürke személyek kevésbé aktívak és több narancsszínű ismerősük van, mint szürke, akkor abba az illúzióba eshetnek, hogy a narancsszínű személyek véleménye az uralkodó. Ezáltal hajlamosak rá, hogy átvegyék az ő nézeteiket, még akkor is, ha csak a kisebbség véleményéről van szó.
A témakör fontos fogalmai
A véleményformálásra vonatkozó aktuális vitákban vannak olyan fogalmak, amelyek egy része már igen hosszú ideje ismert a szólásszabadságról és a médiáról szóló kutatások számára.
Az úgynevezett Agenda-Setting azt jelenti, hogy bizonyos témák különböző okoknál fogva bekerülnek a köztudatba, és széles körben generálnak párbeszédet. Az elmélet 1972-es megszületésekor az akkor uralkodó tömegmédiára vonatkozott, amely tudatosan emelt ki bizonyos témákat. A médiában reprezentált történetek azonban csak az objektív valóság egy szeletét mutatják be. Az újságírók olyan kapuőrök a rendszerben, akik egy korábban meg nem határozott témából vagy eseményből hírt készítenek.

A média és az újságírók jelentősen befolyásolják a közvéleményt. Noha nem határozzák meg, hogy mit gondoljanak az emberek, de azt igen, hogy miről alkossanak véleményt. Az internet és a közösségi oldalak megjelenésével az újságírók mellett számos egyéb szereplő is felveszi a kapuőr szerepet.
A közösségi oldalakon első sorban a hasonló nézetűekkel kommunikálunk. Ezért a véleményünk kinyilvánítására gyakran hasonló vélemények vagy egyetértések érkeznek vissza többszörösen. Ez igaz színben tüntetheti fel a hamis dolgokat és teljes felhasználói csoportok véleményére nyomhatja rá bélyegét. Az összeesküvés-elméletek vagy az álhírek terjesztését is gyakran a visszhangkamra hatással magyarázzák.
Az angol fogalom hamis híreket jelent. Az ilyen „hírekben“ igaztalan állítások szerepelnek, de esetenként lehet némi valóságalapja az információknak. Legtöbbször azzal a céllal írják őket, hogy más személyeket rossz színben tüntessenek fel. Az interneten, különösen a közösségi oldalakon az ilyen hamis hírek gyorsan terjednek. Ezért egyre fontosabb, hogy rákérdezzünk, honnan származnak ezek az információk és tényleg igazak-e.
Az interneten minden tevékenységet algoritmusok elemeznek: mit olvas a személy, milyen honlapokat használ, mikor és milyen gyakran látogatja őket, miket lájkol, stb. Ezért a keresőmotorok és a közösségi oldalak, mint a Facebook nem egységes információkat jelenítenek meg a felhasználóknak, hanem olyanokat, amelyek egyénileg rá vannak hangolva a személy tulajdonságaira és a felhasználó, valamint környezete érdeklődési körére. Ennek következménye: a közösségi oldalakon mozogva olyan előszűrt tartalmakat kapunk, amelyek illeszkednek a saját profilunkhoz. Az ettől eltérő információkat és véleményeket a rendszer ritkán, vagy soha nem jeleníti meg.
A hallgatási spirál elmélet az 1970-es évekből származik és mindmáig az egyik legfontosabb fogalom, ami a közvélemény kialakulását és elterjedését illeti. Kimondja, hogy az emberek annál kevésbé készek nyilvánosan véleményt nyilvánítani egy sokakat foglalkoztató témában, minél jobban eltér a saját véleményük a többségétől.

A Pew Research Center egy tanulmánya (2014) rámutatott arra, hogy a hallgatási spirál a közösségi oldalakon is kifejti a hatását. A felmérés során 1800 közösségi oldal felhasználóit kérdeztek meg az NSA leleplezési botránnyal kapcsolatban. A megkérdezettek csupán 42%-a volt hajlandó megosztani véleményét a közösségi oldalakon, míg 86%-uk nyitott volt az offline véleménynyilvánításra. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a közösségi oldalak és a hasonló beállítottságú embereket összekapcsoló egyszerű hálózatok nem ösztönzik arra a felhasználókat, hogy eltérő véleményt nyilvánítsanak egy adott témában.
A közösségi médiában előforduló botok (a bot az angol robot rövidítése) olyan folyamatosan tanuló számítógépes programok, amelyek imitálják az emberi viselkedést. Ezek valódi felhasználóknak adják ki magukat. A közösségi botok „intelligenciája” abban rejlik, hogy megpróbálják megérteni az üzeneteket és erre minél autentikusabb emberi választ adnak. Nem mindig könnyű elsőre felismerni a közösségi botokat, ezért az általuk generált tartalmak rövid időn belül nagy távolságok elérésére képesek.